Orbán Péter, aki jelenleg elsősorban íróként munkálkodik, a korábbi évek folyamán a legkülönbözőbb művészeti-kulturális tevékenységeknek szentelte idejét.
1947-ben született Rómában egy rendkívül művelt, erdélyi magyar diplomata - nyelvész házaspár fiaként. A családi légkörnek köszönhetően már kora gyermekkorában felébredt szeretete az olvasás, a költészet és a művészet iránt. A család történelmi okok miatt gyökértelenné vált, és földrajzilag is hányatott életük a művész személyiségét, - később tanulmányait is befolyásolta.
4 paraguayi év után Olaszországban kezdi el az általános iskolát, majd a milánói német iskolában (Scuola Germanica di Milano) tanul, és eltölt egy gimnáziumi évet Münchenben.
Ezt követően két évet végez a milánói filmművészeti főiskola (Scuola del Cinema di Milano) filmrendezői szakán. Iskolája mellett a brérai művészeti akadémia díszlettervező szakos diákjaival együttműködve egy színházi projekt vezetőjeként dolgozik.
A következő években Orbán a legkülönbözőbb kulturális és művészeti tevékenységekben mutatja meg kreativitását és művészi sokoldalúságát, amelyet a gyermekkorától megélt soknemzetiségű hatások jellemeznek.
1968-ban állít ki első alkalommal színes és vörösréz domborműveket Milánóban. Ezzel egyidőben egy építész iroda munkatársaként bútortervezéssel és belsőépítészettel foglalkozik.
1970-től több hetilap munkatársaként dolgozik (ABC/La Coppia). Ebben az időszakban adja ki különböző álnevek alatt erotikus kisregényeinek sorozatát.
1973-ban a Mondadori Scuola tankönyvkiadó felkérésére átfogó iskolai programokhoz kiegészítő tananyagokat készít. 1974-től három évig egy gyermek, illetve felnőttoktatáshoz szükséges módszertani anyagok kidolgozásával foglalkozó kiadóvállalat (BCD) munkatársa.
Két tankönyv (Datitalia, Città Campagna) szerzője, amelyekben irodalmi műrészletek, illusztrációk, térképek és forrásanyagok segítségével dolgoz fel történelmi, gazdasági és földrajzi témákat.
1976-ban jelenik meg következő könyve a Sonzogno kiadó gondozásában (Come cucinare ungherese), amelyben a magyar konyha és irodalom világával foglalkozik. Eközben festőként is alkot, és további kiállításokon mutatja be műveit.
1985-ig teljes elkötelezettséggel vezeti az 1979-ben, két barátjával közösen alapított Arcadia kiadót, amely André Chastel ismert művészettörténész, valamint Augusto Marinoni irodalomprofesszor és Da Vinci specialista közreműködésével Leonardo Da Vinci rajzok és kéziratok hasonmás (fakszimile) kiadására specializálódik. Az Electa kiadóval közös gondozásban jelentetik meg többek között az Il codice Trivulziano és a Disegni di Leonardo alla Biblioteca Ambrosiana című köteteket.
1985-től Orbán újra a képzőművészetnek szenteli idejét. Feleségével, Silvana Levivel, sikeresen dolgozik közösen szobrászként, amely ekkortól kezdve egyik fontos tevékenységévé válik. Ebben az időszakban készülnek például első munkái textil és fém felhasználásával. A következő 15 év alatt Olaszországban és Németországban is számos kiállításon szerepelnek munkái. Egy bronz szobra a Göttingen melletti Norden-Hardenbergben áll, egy másik, textil–fém installációja pedig Milánóban látható.
Intenzív képzőművészeti tevékenysége mellett további könyvek születnek: a WWF-fel közösen ökológiai témájú munkák és német fordítások..
A Conti Borbone kiadó gondozásában két kézi kötésű, mitiatűr kiadású könyve jelenik meg. Az első kötetben Milánóba utazó manóról szóló meséit, a másodikban a manóétkek receptjeit gyűjti össze. A „manó témából˝ kiállítást is rendeztek, ahol rajzait és a manók bronzfiguráinak fényképeit, valamint egy azonos témájú, Filippo Cattaneoval közösen írott forgatókönyvét mutatják be.
2000 óta újra szépirodalommal foglalkozik. Új novellák születnek, s ezek a Parabole ed altri qui pro quo című válogatásban várják kiadatásukat. Vígjátéka Dialogo - il corpo perpetuo dell’anima címmel jelenik meg, és kiadják két regényét is, a Blu Giaguaro-t (Cablia Edizione) és a „Tutt’uno“-t. (2008. és 2009.)